Sőt ennek a bejegyzésnek is.Elment kicsit...nem is kicsit,inkább nagyon elment a kedvem a blogolástól.
Szerintem mára ennyi.
Fontos,hogy megtanuld:nem szerethet Téged mindenki.Lehetsz Te a legszépségesebb eper a világon;érett,zamatos,kívánatos,édes és kínálhatod magad mindenkinek,de ne feledd,lesznek emberek,akik egyszerűen nem szeretik a epret.Meg kell értened,hogy mindig lesz olyan,akit Te ugyan kedvelsz,de az mégsem szereti a epret.Így hát megvan rá a lehetőséged,hogy alma legyél.De tudd,ha azt választod,hogy alma leszel,csak középszerű alma leszel.Töltheted az életed további részét azzal,hogy igyekszel jobb alma lenni(ami lehetetlen, hiszen Te eper vagy) vagy megpróbálhatsz megint a legjobb eper lenni... 





) és nem is kell rohanni egész nap,de a lényeg az,hogy vannak árnyoldalai is.Például én már évek óta azt mondom,hogy tök jó a szünet,de minek?Mármint mire hozzászoknál,hogy tényleg szünet van,addigra megint kezdődik.Nincs is rosszabb,mint a visszarázódás.Ráadásul én azért szeretem a sulit,mert ad egy rendszert az életembe.Na mindegy,ezt lehet csak én gondolom így.De azért félreértés ne essék,én is ugyan úgy várom mindig a szünet,mint bármelyik más ember.És ugyan úgy hálás is vagyok,hogy végre pihenhetek egy kicsit. 
) szenvedek.De tényleg.Egy kicsit nagyon hosszúra sikerülnek a bejegyzéseim.Ráadásul,ha megnézed csak 16 napja indítottam ezt a blogomat,de ez már a 28. bejegyzésem...ejha...Még jó,hogy kitalálták ezt az internetes blogot,mert,hogy én ezt kézzel nem lennék hajlandó leírni,az is biztos.
Hát mert azzal pattantak ki a szemeim,hogy ma törit kell tanulnom..magam is meglepődtem.De igaza van a tudatalattimnak.Muszáj nekiállnom.Szóval mindjárt neki is állok,de előtte még befejezem ezt a bejegyzést...



)
Na de félre ne értsd,mert rossz kedvem sincs.Inkább azt mondanám olyan semmien.


De nem tudom ezt mondani,mert nem akarom,hogy így legyen.Zavar,de annál inkább bánt,hogy eddig jutottunk.Nem akartam, mégis ez lett...Igazából már azt sem tudom akkor mért erősködtem annyira,hogy ez legyen...bánom.Már nagyon bánom.Bánom,mert a saját hülyeségem miatt érzem most magam hülyén...nagyon hülyén.Nem tudom azt sem,hogy ezt most mért kezdtem el itt kiteregetni...bár ez nekem olyan,mintha a naplóm lenne,de ettől függetlenül,lehet mégsem kellett volna...mindegy,most már nem fogom kitörölni.

Később folyt. köv.
)
rossz álom volt.Aztán még el is kellett mesélnem valakinek,akinek nem akartam elmondani,de mégis rávett.Egész nap ez járt a fejemben.Mondjuk nem tudom,mért használok múlt időt,mikor még most is bennem van.Mindegy,majd túlteszem magam rajta...feltéve,ha ma éjszaka nem lesz hasonló álmom...Na inkább erről ennyit.Aztán ugye megkaptam a töri tz-m.Pompás.És,ha ez még mind nem lenne elég,úgy fáj ma a vállam,hogy az kibírhatatlan...túl vagyok egy fájdalomcsillapítón,de egyáltalán nem érzem,hogy hatott volna...Kezd elegem lenni.Pluszban megjött a csornai kórházból az eredmény,és amennyit kibogarásztunk anyuval,az nem túl biztató.Hihetetlen,mire egy kicsit megnyugodnék,hogy nem olyan vészes a helyzet,lásd múltkori koponya eredmény,akkor puff kirakat jön egy másik lelet,vagy rosszabbodás,és mindent romba dönt.Én ezt már nem bírom tovább...
Tényleg,kezd nagyon elfogyni az erőm,és úgy érzem,hogy nincs nagyon aki töltse belém a családomon kívül...jó egy biztos kivételt tudok,akire mindig midnenben számíthatok,de ezt Ő is tudja,így feleslegesnek érzem kiírni a nevét.Elég,hogy Ő tudja.
Azért abban nem vagyok olyan biztos,hogy ők megnyerik a kupát.Ahhoz azért nem olyan erősek,lásd mai meccs.Mindegy,ez az én egyedi véleményem,és azért írtam le,mert ez az én blogom,az én naplóm.
Súlyos hiba,mi?de tényleg nem megy.Lesz ahogy lesz.
A matekon,vagyis a nehezebben már túl vagyok.
Német fakt házit se ártana írni,de valahogy arra sem visz a lélek...szörnyűűű 
Mondom,tényleg kicsit megzakkantam.Van ilyen.
Nem akar valaki megszánni vele??Légyszí,úgy örülnék neki.
Nem kell valami bazi nagy csokor,egy szál is bőven bőven elég.Még,ha az út széléről szeded...tudod az a százszorszép.Az is megteszi.
Amúgy,ha már így a virágokról esett szó,nem is mondtam még,hogy a kedvenc virágom a margaréta és a gerbera. De szeretem persze a tulipánt és a rózsát is.Ezek viszik a pálmát,de minden virágot szeretek.
Olyan szépek,meg illatosak is.Jaj,hát nekem elvonási tüneteim vannak virágot illetően.


Aztán dupla magyar volt.Végig szorgosan jegyzeteltem,figyeltem.Büszke is volt rám valaki,de még én is magamra.
Aztán végül egy angol és egy német óra volt.Vicces volt a német,mert óra elején Ádám azt mondta szép vagyok.
De a jó kedvemet mindjárt el is rontotta a tanár...úgy beszélt velem,mint aki totális nem 100as.De a végén,mikor befejezte a mondandóját közöltem vele,hogy nem vagyok analfabéta.Ádámnak nem sok kellett,hogy ne röhögjön fel.
Na mindegy.
az olyan dolgok,amik nem tetszenek,majd amik fájnak...De akkor is olyan fura,hogy az ember azt hiszi végre lesz egy olyan napja,amin jól érzi magát,nem történik semmi rossz,és ami e legfontosabb,pofon nélkül telik el.De nem.Basszus,olyan nagy kérés ez??







