Micsoda nap Jó nap,de tényleg.
          Reggel negyed nyolckor telefonra ébredtem,mert valaki félre tárcsázott. Hát gondolhatod,hogy hova kívántam az illetőt...Aztán utána már nem igazán aludtam,mert felakartam kelni olyan negyed kilenc,max. fél kilenc körül,mert fél 10et beszéltük meg Tomival,hogy átjön.
          Így fel is keltem negyed és fél között.Szokásosan a nutellás fél zsemlémet elfogyasztottam egy bögre tejjel,utána felöltöztem,és úgy döntöttem hajat mosok.Tiszta hajlakk volt az egész hajam,mert tegnap olyan kedvemben voltam,hogy begöndörítem és hát ja,szóval hajlakkos volt.Így a hajmosás után nem sokkal megérkezett Tomi is.Délelőtt beszélgettünk,tv-ztünk,aztán ebédeltünk.Majd anyuék mivel elmentek nekem kellett rendbe tenni a konyhát,amiben nagy segítséget nyújtott még egy pár kéz.Köszönöm.
         A konyha rendberakása után megint csak tv-ztünk,aztán sajnos neki mennie kellett.
         Utána egy kicsit még tv-ztem én is,aztán meg várt rám egy jó adag vasalni való.Igaz,hogy nem végeztem vele,mert közben éhes is lettem,meg a mosogatógép is kiszedésre várt,szóval egyik munkából a másikba csöppentem.Komolyan néha úgy érzem magam,mint egy kis háziasszony. :D
          Utána megterítettem,amivel mire végeztem anyuék pont hazaértek,szóval együtt vacsiztunk.Tiszta idilli család,nem??
          Most meg itt vagyok.Nem régen,talán egy órája ért haza Kati,és mondta,hogy találkozott V.M.-el a buszon,és beszélgettek rólam is.Juhúú.Megbeszélték,hogy kicsit szétszórt vagyok náha,na jó úgy 99%-ban,és,hogy tök jó a pozitív életfelfogásom,de ezt nem ártana kicsit a tanulásra is átirányítanom.Jójó,majd meglátom mit tehetek.
Amúgy most tök rámjött megint az írhatnék.Ha észrevetted,csak írok,írok és írok.Igazából amit le lehetne írni úgy kb. 2 mondatban azt én leírom vagy 10ben.Na csak nem kezdek visszatérni a kissé elhanyagolt blogomhoz??
Melátjuk...
          Holnap viszont irány Pest.Majd jelentkezem,és ígérem leírom,hogy mért jártam ott,és hogyan is telt a napom...
Addig is legyetek jók!
Ölelés

          Egy nap megint eltelt.Reggel felébredtem fél nyolckor és azon voltam,hogy fel kéne kelni,de valahogy úrrá lett rajtam lustaságom. Szóval kilencig szunyókáltam.Vagyis nem.Három negyed előtt valamivel megint felébredtem és akkor olvastam egészen kilencig,amikor végre rávettem magam,hogy felkeljek.Első utam szokásosan a fürdőszobába vezetett,ahol mint mindig ma reggel is megállapítottam,hogy szörnyen áll a hajam.Ezen már meg se kéne lepődnöm.Utána lebaktattam a konyhába és egy fél zsemlét megkentem nutellával és kiöntöttem magamnak egy bögrébe tejet.Általában ezt eszem reggelire. Miután egy jó fél,háromnegyed óra elteltével megettem,elpakoltam a konyhán és indultam fel,hogy felöltözzem.Útközben találkoztam Katival is,akinek elég kómás feje volt.
          Reggeli után felöltöztem és olvastam.Aztán olvastam...olvastam...és eltaláltad,olvastam. :D Most megint 16 évesnek érzem magam, (így másfél hónappal a 18. szülinapom előtt) mert az Olsen ikreknek a 16 leszek könyvsorozatát kezdtem el megint olvasni.Vicces,mert 14 könyvük van azt hiszem meg,és a mai termésem az 1,5 könyv volt.De egyszerűen nem lehet letenni.
          Aztán miután már kezdtem totálisan megfelejtkezni a külvilágról,fellépett msn-re Tomi. Szóval vele beszélgettem egy kicsit,de aztán apa hazajött és géphez akart jönni,így nekem mennem kellett.De annyira nagy baj nem is volt,mert fél 12 volt már,és megígértem mamának,hogy elkísérem ma kezelésre,és fél 1kor kellett oda menni.Így gyorsan ebédeltem és már indultam is.Onnan haza csak fél 3 után értem haza.Kicsit leültem TV-t nézni,aztán meg mentünk mamihoz,akinek ma van a 80. születésnapja.Ott voltunk negyed 6ig.Aztán hazaértem és vacsoráztam,majd megfürödtem,ami nagyon jól esett.
          És azóta itt vagyok. Kicsit megváltoztattam (már megint ) a blog stílusát. Valahogy sosem találom megfelelőnek. Ez már beteges,de tényleg.
No,szerintem mára ennyi.Holnap remélhetőleg jövök megint.
Legyetek jók.
Puszi

          Úgy döntöttem,most már jó pár nappal az iskola vége után tartok egy kis évértékelést.

Sok minden történt ebben a tanévben.Hol fent,hol lent éreztem magam.Voltak nagyon jó,de akadtak kimondottan rossz pillanataim is.Hogy melyik volt többségben?Nem tudom.De nem is akarok választani közülük,mert úgy érzem,úgysem tudnék.Egyszerűbb,ha maradunk az ilyen is-olyan is dolognál.

          Azt kell mondanom,mikor elkezdtem a 11.et,tudtam,hogy beleszámít már a továbbtanulásba,és igyekeztem is tanulni,meg hát szorgalmas kislányt játszani,de nem hazudok,ha azt mondom,nem jött össze.Persze ilyenkor bánja az ember,meg minden,de késő bánat eb gondolat.

          Nem mondom,hogy nagyon rossz lenne a bizim,de lehetett volna ennél sokkal jobb.Idén sem sikerült valahogy a történelemmel megbarátkoznom.Próbáltam,de valahogy ez az egész évszámosdi,meg háborúsdi nem az én világom.És megmondom őszintén,nem is nagyon érdekel,hogy mi történt hatszáz évvel ezelőtt mondjuk a japánoknál.Egy ideig nagyon bántott,hogy mégiscsak ott van az a kettes a biziben (ami valljuk be épp,hogy meglett),de most már úgy vagyok vele,hogy ez van.Azt hiszem a történelem és én már sohasem leszünk jóban.Na de valahogy azért mégis le kéne belőle érettségizni.Ez lesz ám az igazi nagy falat.Már most remeg a térdem...azám...és ez még csak a gondolata.Mi lesz,ha már ott leszek?Remélem azért nem fogok senkit lehányni...

          Apropó hányás...olyan beteg voltam az elmúlt héten.Egészen pontosan kedd délután lettem rosszul és szerda hajnalig félóránként rohangáltam a fürdőbe.Azt hittem végem lesz és be kell mennem az ügyeletre.Reggel hatkor aztán anyuval úgy döntöttünk,próbáljak meg bevenni egy hányást csillapító gyógyszert,aztán vagy megmarad bennem,vagy nem.Szerencsére megmaradt,így könnyebb volt.De a mai napig vannak még hányinger hullámaim és a gyomrom sem a legjobb mindig...Mindegy.Hallottam,hogy valami egy napos "kis" vírus terjeng.Remek.Nekem pont sikerült elkapnom.Igazán tehetséges vagyok.Most már igazán elkerülhetnének ezek a hülye betegségek,mert mindenből kijutott már nekem.

          Amúgy megjött a pár héttel korábban levett agyvizemnek az eredménye.Hál' Istennek teljesen negatív lett.Nem tudom,én valahogy nem lepődtem meg ezen.Én már akkor tudtam,hogy az lesz,amikor levették.Teljesen feleslegesnek tartottam az egész vizsgálatot,de mindegy.

          Aztán mit mondjak még.Ha nem említettem volna,drága blogolós barátnőtök,alias én,nem hogy élvezném a nagybetűs VAKÁCIÓ minden percét...neeem,nekem volt annyi eszem,hogy a tanév végén jelentkeztem előrehozott érettségire (német),így most tanulhatom végig a nyarat.Tegnap kaptam meg a faktos tanárnőmtől az osztályozó vizsgának a szóbeli tételeit.15 darab,szóval annyira nem vészes.Valamikor a jövő héten,vagy lehet,hogy még ezen a héten neki állok kidolgozni.Vicces,mert ez az érettségit játszunk dolog már egyáltalán nem vicc.Ez már tök komoly.És ez a komolyság egy kicsit,na jó nagyon megrémiszt.Szóval már most rendesen be vagyok sz*rva.

Egyenlőre azt hiszem most ennyi.Igyekszem visszatérni,és kicsit többet blogolni.

Legyetek jók!

Ölelés

Mert szép :)

          Remélem,hogy nem kiabálom el,ha azt írom,hogy kezd rendeződni az életem.
Tényleg,úgy érzem kezdenek a dolgok a helyére kerülni.És ettől a kedvem is sokkal,de sokkal jobb.
          Délelőtt még egy kis tanulást is beiktattam.Nekiálltam a németnek.Elkezdtem a START-ot átvenni.A szavakat kezdtem ismételni,és azon vagyok,hogy rávegyem magam,hogy álljak neki szókártyákat csinálni.Ajj,de még eddig nem jutottam el. (Jellemzőőőő)
          Na aztán már a vakáció második napját élvezhetem.A legviccesebb az,hogy fél 9 körül ébredtem és bármennyire is próbáltam vissza aludni,nem ment.Komolyan.Ez is kész ám.A vakáció pont arra való,hogy aludjunk.De mondjuk a húgom is már 7:40kor ment ki a szobánkból.Mondom magamba,ez sem hülyül meg jobban.
Most egyenlőre ennyi.
Ölelés

Ezt a számot egyszerűen imádom.Ha rossz kedvem van,mindig ad egy kis megnyugtatást.Most is kell,mert még mindig nem vagyok nyugodt.És úgy érzem ez rámegy a közérzetemre is,ugyanis borzasztó hányinger gyötör...Nem érzem jól magam.Még mindig bánt,hogy hibáztam,pedig vagy már ezerszer átbeszéltük az illetővel,hogy mi van,de még mindig nem oké a dolog.Nem is az,hogy közöttünk,mert dolgozunk az ügyön...inkább magamban nem jók a dolgok.Sőt nagyon nem jók.Neki kell állnom dolgozni az ügyön,mert be fogok kattanni...
Ráadásul ez a szörnyű meleg is...kikészít,de tényleg.Kint alig lehet megmaradni,mert olyan dög meleg van,és az a szomorú,hogy lassan már itt bent sem.Ajj nekem.
Jól van,szerintem egyenlőre most ennyi.Kezdek tényleg rosszul lenni.
Majd jövök.

           Egész délután azon voltam,hogy le kéne írnom mi van bennem,de valahogy nem ment.Ehelyett inkább filmeztem,megint.Megnéztem két filmet,illetve az Alkonyatba és az Új holdba néztem bele.A két film az a Randiztam egy sztárral,és a Vadócka volt.Nem voltak rosszak,sőt tetszettek,de valahogy a filmek közben is csak kattogott az agyam.Kattogott,mert semmi nem jó.Annyira szar napom volt,hogy azt nem lehet elmondani,sőt még leírni sem.Vagyis...attól tartok,elvesztek Valakit.És ettől rettenetesen félek.Félek,mert tudom,hogy elszúrtam,és csak is magamat okolhatom érte.Annyira zseniális voltam.Mindig is tudtam magamról,hogy isteni tehetséggel áldottak meg Ott Fentről,de hogy ekkorával,azt azért mégsem gondoltam volna.Mindig csináltam hülyeséget az eddig eltelt 17 és háromnegyed évemben,de nem gondoltam volna,hogy egyszer eljutok odáig,hogy tényleg elveszíthetek valakit.Bár,vesztettem már el embereket,de Ő valahogy más...sőt nagyon is más.Rettenetesen fontos volt,az is,és tudom,hogy ha el is veszítem,utána is fontos marad nekem.Ez már így lesz...érzem.
           Próbáltam magam lefoglalni,de nem ment.Egész álló nap ezen kattogott az agyam.Egész reggel,évzárón,bizi osztás közben,ebéden,ebéd után,délután,vacsora előtt,vacsora alatt,vacsora után,sőt még most is.Elszúrtam.Ez a legegyszerűbb szó amit használhatok.Ez mindent elárul.
           Tudom,vagyis remélem,hogy olvasod ezeket a sorokat,mert legalább alkalmam van még egyszer bocsánatot kérni.Tudom,hogy hibáztam,és szégyenlem magam,de nagyon.

(Itt és most leszögezem,hogy nem vagyok hajlandó a kilétét felfedni annak akiről szó van az előző sorokban.Akinek tudnia kell,az úgy is tudja.)

Kész.Vége.Ennyi.

A kudarc

A kudarc nem azt jelenti,hogy selejt vagyok,
hanem azt,hogy még nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti,hogy nem értem el semmit,
hanem azt,hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti,hogy bolond voltam,
hanem azt,hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti,hogy dicstelenné váltam,
hanem azt,hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti,hogy nem értem el a lényeget,
hanem azt,hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti,hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt,hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti,hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt,hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti,hogy fel kell adnom,
hanem azt,hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti,hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt,hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti,hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt,hogy Neked biztosan van egy jobb ötleted.

Meszesán Vivien:

A Legjobb Barátaimnak

Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek
Keress fel engem és mondd el nekem, hisz...

Ha szíved már megterhelt lett a gondoktól,
És ha már segítségre szorulsz,
és magadtól nem boldogulsz.
Keress fel engem,én segítséget nyújthatok,hisz...

Ha nagyon vagy kicsit fáj már az élet,
És a félelem teljesen erőt vett rajtad,
Nem kell félned,mert az megölheti lényed...
Keress fel engem,mert én megvédelek téged,hisz...

Ha úgy érzed,nem szeret már senki,
És ha úgy érzed egyedül vagy,
Ha már nem vesznek észre...
Keress fel engem,és akkor nem leszel magányos...
Keress fel engem hisz én igaz barát vagyok és
SZERETLEK Téged.

Imádni való filmet néztem meg tegnap előtt.Csak úgy rátaláltam,és elolvastam az ajánlót.Nagyon izgi,és igen csak kiszámíthatatlan filmnek tűnt.
George Murray,akit a filmben David Sutcliffe játszik,teljesen összetörik,mert a jelenlegi barátnője nem akar hozzámenni.A lány,Jane,akit Jennifer Westfield alakít nem régen vált el és úgy gondolja,nem akar még egy ilyen váláson túlesni.George azt kívánja,bárcsak azelőtt találkozott volna barátnőjével mielőtt az férjhez megy.Váratlanul egy autóbaleset hatására teljesül a kívánsága.Izgalmas volt,ahogy a srác próbál beilleszkedni közel 10 évvel korábbi életébe.Hogy miként alakul??Nézd meg,csak ajánlani tudom.Bár a vége kicsit nekem furi,de azért élvezhető.

           No ennek is vége.Holnap még egy évzáró,és ennyi,kész vége.Hihetetlen,hogy hétfőn már nem kell bemenni suliba.Addig alhatok ameddig szeretnék,és nem jön be senki 7:40kor,hogy keljél már fel,mert nem leszel kész időben és elfogsz késni.Fura...az utolsó gimis vakációm.Érdekes lesz.
           Ma igazából semmi extra nem volt suliban.Reggel bementünk szokásosan,ahogy eddig is.Első órán,bioszon játszottunk egy jó kis szavas játékot.Az utána lévő órákon pedig az udvaron lévő focibajnokságot néztük.Azért nem volt egy VB,de nem volt rossz. Végül is a 11.b is első helyen végzett két másik osztállyal.Napközben suliba rendeltünk 8db nagy családi pizzát.Hát mondanom sem kell,hogy baromira jól laktunk.A maradékkal pedig beállítottunk a tanáriba,ahol rávetették magukat a tanárok. Legalább nem veszett kárba.
A mai napomról egyenlőre ennyit.
Ölelés

          Mit mondjak.Közeleg nagyon nagyon a suli vége,és valahogy nem akarom.Ne érts félre,jó lesz,hogy nem kell korán kelni,meg állandóan tudni,hogy tanulni kéne,de mégsem azt teszem.Vagy hát ez az utóbbi dolog lehet nincs így,vagy nem lesz így.A helyzet a következő.Mai napon jelentkeztem augusztus utolsó hetében lévő osztályozó vizsgára,miszerint én a 2010/2011-es tanév elején (ősszel) érettségit szeretnék tenni német nyelvből.Aha.Hát ez csak úgy igazán most összpontosult bennem,hogy már jelentkeztem osztályozóra,hogy igen,Zsóki,te tettél egy újabb lépést afelé,hogy érettségizz.Aj,hát ez igen csak megrémít.teljesen betojtam,de tényleg.És ez az ijedségem kihat egy csomó mindenre.Részletesebben most nem szeretném kifejteni.
          Inkább arról,hogy még mi volt ma velem...
          Igazából sok értelme már nincsen ezeknek az utolsó napoknak.Komolyan,ma szinte egy órán sem voltam benn,kivéve történelmet.Senki nem tartott órát.Egész nap lézengtem a suliba.Isteni volt,hogy a csengő közben meg-meg szólalt újra és újra.De minek??A holnapi nap sem lesz különb...szerintem.Lesz valami házibajnokság,de hát az sem valami extra.Kint az udvaron,de aki nem focizik,vagy egyéb sportot nem csinálnak,azok megint mit csinálnak?Lézengenek egész nap.Szupi,egyszerűen mesés lesz.
Na mindegy,egyenlőre ennyi.
Ezer csók

           Igazán fos hangulatom van.Pedig örülnöm kellene,hogy mindjárt szünet,meg minden,de kicsit úgy érzem,beárnyékolja az örömömet néhány dolog.Az egyik mindjárt az,hogy nem tetszik,hogy mindenkivel csak marakodom.De komolyan.
           Aztán a másik meg még mindig egy csaj a múltból.Kísért,komolyan,pedig nem is halott (szerencsére).Vagyis...nem is a csaj,hanem maga a múlt kísért,és ettől egyszerűen megőrülök,de tényleg.Nem igaz,hogy állandóan,újra és újra fel kell emlegetnem,vagy bárki másnak a múltat.Mért nem lehet lezárni?Ami történt megtörtént,és kész.Unom,de tényleg.Lassan már nem lesz olyan hetem,vagy napom (?),hogy ne kerülne elő a múlt.Pompás.Igazából nem tudom minek írom ezt a bejegyzést,mert úgyis csak az lesz belőle,hogy ha valaki elolvassa,hogy mért írtam ezt,meg ilyenek.De most már komolyan sz*rom le az egészet.Ez az én blogom.A blog pedig olyan,mint egy napló.Nem kell hozzá magyarázkodnom.Bunkó vagyok?Lehet.Ez sem érdekel.Elegem van abból is,hogy én bárkinek megteszek bármit,és vissza meg csak bunkózást,és lekezelést kapok.Nem.Nekem erre nincs szükségem.Befejeztem.Kész vége.Annyi meg egy bambi
Jó éjt.

          Hosszú ideje nem írtam,tudom.
          Sok minden történt.Megjártam a kórházat is,és lám lám a sulinak is mindjárt vége.A kórházban pont ma egy hete voltam.Megmondom őszintén,hogy rosszabbra számítottam.Az egész agyvízvétel nem volt hosszabb,mint 5-10 perc.Utána volt kicsit azért rosszabb,mert párna nélkül kellett feküdnöm sokáig...ráadásul háton...(Aki nem tudná gyűlölök háton feküdni...)
          Utána hazajöttem,mert nem akartam semmiképpen bent aludni a kórházban.Szóval itthon épülgettem fel.Az utána lévő pár nap nem volt vészes,csak a derekam fájt,de aztán péntek szombat,vasárnap...hát az kegyetlen volt.Olyan iszonyatos fejfájásom volt,hogy alig bírtam bármit is tenni a fekvésen kívül.Napi két-két fájdalomcsillapítót vettem be,hogy egyáltalán enni feltudjak kelni.Szörnyen rossz volt,de ezt is túléltem,mint már annyi mindent
          Aztán ugye említettem,hogy a sulinak is mindjárt vége.Azám.Már a KÁCIÓ-nál tartunk.Tiszta szuper,de tényleg.Ma is egy csomószor összekaptunk az osztályba.Apró,iszonyatosan nagy hülyeségeken,de mégis nagy viták lettek belőle.Sajnos már nem tudjuk úgy elviselni egymást,mint mondjuk év elején.Mindannyian fáradtak vagyunk,melegünk van,és csak egy púp a hátunk közepére,hogy ott kell lennünk a suliban,de nem csinálunk semmit.Mindegy.Biztos vagyok benne,hogy szeptemberben jobb lesz.De szerencsére az nem most lesz,hanem kicsit odébb van.
Azt hiszem mára ennyi.Amúgy baromi meleg van,de tényleg.