Egyszerűen nem értem.Nem tudom felfogni,hogy mért nem bírom én soha befogni a számat.Ha egyszer az életben sikerülne,mindenki örülne.De nem.Nekem megint el kellett szólnom magamat.Nem igaz,hogy folyton ez van.És láss csodát,ha nem sértődés,akkor szomorúság a vége.Dühös vagyok magamra,megint .De most már egyre jobban.Egyszerűen tényleg nem értem,hogy hogy lehetek ennyire figyelmetlen másokkal szemben.Ha egy picit,csak egy ici picit tudnék előre gondolkodni,akkor talán rájönnék,hogy lehet,hogy tényleg nem kellene elmondani az illetőnek azt a dolgot,vagy megtenni vele.De a legpoénosabbat még nem is mondtam ezzel kapcsolatban.Érted,most először kicsit előre gondolkodtam (magam sem tudom,hogy sikerült) és tudtam,hogy nem kéne az illetőnek tudnia róla,de megint nem bírtam befogni a számat.Egyszerm.És akkor még én mondom magaműen nem értem magam.Nagyon mérges vagyok magamra.Tényleg.Ha most magammal szemben állhatnék,biztosan adnék magamnak egy hatalmas nagy pofont,hogy végre észhez térjek.Jó lenne,ha mielőbb megpróbálnám magam észhez téríteni,mert az lesz a vége,hogy mindenkit elmarok magam mellől...sőt,nem is,hogy elmarom magam mellől,de még meg is bántom.Ennyit arról,hogy azt mondom magamról,hogy nekem a legfontosabb az,hogy a körülöttem lévők boldogok legyenek.Hát látszik.Zseniálisan betartom.Mást nem csinálok,csak összekuszálom mindenkinek az életét.Szomorúvá teszem a napjaikat,és ahelyett,hogy segítenék,csak rontok a helyzeten.Csak ezt csinálom...Éljen Zsóki,nagyon király vagy.Büszke lehetsz magadra.
           Jobb lesz,ha vagy magadba szállsz,vagy inkább ne is kerülj emberek elé...jó lesz ez a szünet...el kéne menni valahová...mondjuk világgá...ha nem is örökre,de egy jó időre biztosan...
Inkább be is fejezem mára...
Szebb napot!