Hát a tegnapi még egy bejegyzés elmaradt.De nem baj,most jelentkezem megint.azt hittem jobban megfog viselni ez az óraátállítás,de tévedtem.Nem baj,ilyenbe szeretek tévedni.
          Abba viszont már kevésbé,hogy jó ötlet volt egy embert elveszíteni.Nem, nem is az elveszíteni a legjobb szó erre...Sőt kimondottan nem.Talán jobb lenne,ha inkább az a szót használnám rá,hogy...nem tudom.Lehet nem is kellene leírnom,csak úgy bennem van/volt.Mert azért nem kevés éve ismerem,és sokat hülyültünk együtt,és most bánt,hogy csak intünk egymásnak és ennyi.De ezt is csak saját magamnak köszönhetem.Én mondtam neki,hogy csináljuk ezt.Ő megkérdezte,hogy mire jó ez,meg,hogy szerintem működni fog-e.Már akkor tudtam,hogy mi rá a válasz,de erősködtem,hogy igen,működni fog.Hát egy fenét működik.Ez csak menekülés az egész elől,hogy nehogy legyen még egy jó barátom,akire mindenben számíthatok.Most jönne az,hogy azt mondom,hogy ez van...            De nem tudom ezt mondani,mert nem akarom,hogy így legyen.Zavar,de annál inkább bánt,hogy eddig jutottunk.Nem akartam, mégis ez lett...Igazából már azt sem tudom akkor mért erősködtem annyira,hogy ez legyen...bánom.Már nagyon bánom.Bánom,mert a saját hülyeségem miatt érzem most magam hülyén...nagyon hülyén.Nem tudom azt sem,hogy ezt most mért kezdtem el itt kiteregetni...bár ez nekem olyan,mintha a naplóm lenne,de ettől függetlenül,lehet mégsem kellett volna...mindegy,most már nem fogom kitörölni.
Na inkább evezzünk más vizekre...
          Szóval amint látod megint megújultam egy kicsit.Nem tudom,valahogy az a lila nem volt az igazi.A kék mindig jó,a kékkel nem lehet mellényúlni,legalábbis szerintem. 

          Aztán felkerült egy új hét képe és persze az idézetet is frissítettem.
Megint hosszúra sikeredett ez a bejegyzés,de ezt most ki kellett magamból írni.
Ez van.Szerintem lesznek azért még vidámabb bejegyzések is...
Ölelés