Tudom,kicsit elhanyagoltam a blogomat,de sem erőm,sem kedvem nem volt leírni a dolgokat.Hát,igen túl vagyok.Sikerült a próba osztályozó,pénteken,így mehettem hétfőn élesbe.Hétfőn volt az írásbeli,ami 4es lett,ma pedig a szóbeli.Annyira fostam az egésztől,hogy az iszonyat.Szóbelin 3.ként mentem be és az Einkaufsgewohnheiten in der Familie című témát húztam.Annyira megörültem neki,mert azt tudtam a legjobban,hogy hirtelen azt se tudtam,hogy most miről is kell beszélnem.Aztán valamit ott elkezdtem mondogatni,meg makogni,de végül is a szóbeli is 4es lett,így a 12.es bizimbe félévkor és év végén is 4es lesz írva.Lehetett volna így utólag belegondolva 5ös is,de nem baj.Ez is jó lesz.Legalább ez már megvan.
          Szóval most egy pöpp pihenő,mert már bezsongtam a némettől,aztán október 25-ére kell felkészülni,mert akkor lesz az érettségi.Aztán majd meglátjuk.Azt szeretném,ha az jobban sikerülne.
          Holnap meg suli...na jó.Azt hiszem most ennyi.Legyetek jók!
Ölelés

          Szeretnék már nagyon túl lenni ezen az egész osztályozós hülyeségen.Kezdek tőle teljesen bezsongani.Már két napja alig tudok elaludni.Nem tudom mi lesz velem mondjuk holnap este.Ha a péntekre gondolok,már most görcsben van a gyomrom.És már az idegeimre megy az,hogy mindenki azt mondogatja,hogy úgy is sikerül,meg kirázom a kisujjamból.Vagyis ne értsétek félre,tök rendesek,meg aranyosak vagytok,hogy így támogattok,meg próbáltok belém lelket önteni,de tudom,hogy azért ez nem olyan biztos,hogy meglesz...nagyon nem.Bár én is olyan biztos lennék abban,hogy sikerül,mint ti,de sajnos nem megy.Nagyon nem.És lehet ez okozza,hogy majdnem begolyózom...
          Aztán.Kicsit kevésbé ilyen nyavalygó téma,hogy igen csak haladok a Breaking dawn-al.Na jó,kb. napi 1, max. 2 fejezet.Sajnos többre nem futja.Nem is amiatt,mert nincs kedvem,vagy mert nem érdekelne a könyv.Dehogy!Csak nem igazán tudok úgy koncentrálni a könyvre,hogy közben egy kis hangocska ott bent az mondogatja,hogy:hékááás!!!neked tanulnod kéne!!!nem tanulsz???jól megfogsz bukni!!Ne nézz hülyének,de tényleg így van.És a legrosszabb az az,hogy ez a rohadt kis hangocska nem csak olvasás közben jön elő,hanem amikor "jónak látja".Legtöbbször esténként,de van,hogy csak úgy napközben...mikor éppen lesz*rom abban az adott órában az egészet,ahogy van.
          Na szerintem mára befejezem.Remélem nem néztél teljesen dilisnek,mert nem vagyok az.Csak kicsit sok stressz ért emiatt az egész herce-hurca miatt.Na megyek tényleg,mert mindjárt jön Tomi.Legalább amíg Ő itt van,addig nem kell gondolnom arra,hogy mindjárt péntek lesz...
          Élvezzétek az utolsó napokat,mert már tényleg nem sok van hátra a szabadságunkból!Bocsi attól,akinek ettől a mondatomtól feláll a szőr a hátán. Legyetek jók!
Ölelés 

U.i.:Ez most igen tetszik:

          Most csak egy gyors kis röppentyű.Ma voltam benn délelőtt - a szó szoros értelmében délelőtt- a suliban.Katival fél 10 után valamivel elindultunk,hogy leadjuk az osztályozó meg szerevezésére a kérelmet.Már múltkor is voltunk benn,de az még 9 óra előtt volt,és akkor nincs bent senki a vezetőségből,és azt csak valamelyik igazgató helyettes vagy maga az igazgatónő veheti át.Oké,gondoltuk,akkor nem megyünk aznap vissza még egyszer,hanem majd a határidő végén leadjuk-Az ma volt.Szóval el is indultunk,mint már mondtam reggel fél 10 után,gondolva,hogy na akkor most már biztos bent lesznek.Hát oda is értünk 3/4ed 10-re.A suliajtóban találkoztunk Annával (évfolyamtársunk) és Ő mondta,hogy fél 11-ig értekezletük van a tanároknak.Uh,de szuper,gondoltuk.Mit csináljunk háromnegyed órán keresztül?!Hazajönni nem lett volna értelem,szóval akkor elmentünk a fodrászboltba,meg DM-be,végül apu munkahelyén vártuk meg a fél 11-et.Olyan háromnegyed körül értünk vissza a suliba.És jól eldumáltuk az idő fél 12-ig.Jó volt bent lenni és beszélgetni.Megtudtam,hogy pénteken reggel 9re kell mennem,akkor lesz a próba osztályozó.Húha,már rendesen félek,de tényleg.
          No most megyek,tanulok egy kicsit,meg nem sokára jön Tomi is.Legyetek jók!
Ölelés

          Megint itt vagyok Igyekeztem magam rávenni,hogy ma is blogoljak.Azért tudjátok ma sem telt eseménymentesen a napom.Na jó,ez azt hiszem nem meglepő.Velem mindig történik valami,de ez már kicsit uncsi szöveg.Ezt úgyis tudjátok.
          Szóval reggel kicsit,na jó inkább eléggé hülyén ébredtem.Nem is aludtam jól,mert iszonyatosan fájt és zsibbadt a jobb oldalam,emiatt nehezen is aludtam el,ráadásul nem is álmodtam valami hűű de jókat.Szóval a reggel nem indult túl zökkenőmentesen.Mindegy.Pozitívan álltunk a naphoz.De most minek is beszélek többesszámban?!Szóval pozitívan álltam a nap további részéhez.Amúgy 9 körül keltem fel,még aludtam volna,de tudtam,hogy fel kell kelnem,mert a hajammal valamit kezdenem kell,mert így nem mehetek ki az utcára.Szóval felkeltem,már éppen a reggeli mosdólátogatásom után jöttem ki a folyosóra,mikor Anyu már éppen jött fel az emeletre reggelizésből.Pont engem akart felébreszteni.Háhá,gondoltam magamban,megelőztem.Szóval lebaktattam reggelizni.Fél tíz előtt valamivel végeztem is vele,és gyorsan felöltöztem,aztán nekiálltam a hajamnak.Eleinte azt gondoltam,hogy kivasalom,de végül göndör tincsek lettek a végeredményben.Nem baj,jobban szeretem a hajamat göndören,mint egyenesen.
          Miután kész lettem -épphogy- elmentünk misére.Utána szokásosan Lucázás,Danikázás Ez már lassan hagyomány lesz...persze csak is jó hagyomány.Miután hazaértünk jött az ebéd,aztán egy kis délutáni szieszta,amit én napozással töltöttem és a Breaking dawn olvasásával.Egyszerűen hihetetlen.Nem lehet letenni azt a könyvet.Na jó lelehet,de csak nagyon nehezen.
          Már éppen kezdtem belejönni a napozásba és az olvasásba,amikor jött Mama és Papa.Olyan aranyosak voltak,kb. 2 percenként szólogattak,hogy tegyek valamit a fejemre,mert napszúrást fogok kapni.Szóval inkább beadtam a derekam és eljöttem a napról.Akkor éhes lettem,szóval ettem,utána meg németet tanultam.És amikor már úgy éreztem,hogy bezsongok szerencsére megjöttek Lucáék.Annyira hihetetlen az a kislány,hogy az már kész.Nagyon élvezte,hogy a laptopon írogathat,amíg fejre nem állította az egész gép képernyőjét.Hát hihetetlen,komolyan.Informatikus lesz,én már tudom.
          No szerintem már ennyi,mert a lényeget elmondtam.Igyekszem holnap is jönni!Aludjatok jól,álmodjatok szépeket,legalábbis szebbeket,mint én!Legyetek jók is!!!
Ölelés

          Tudom,hogy nagyon régen írtam,lassan tíz napja,de sehogy sem volt kedvem bepötyögni azt a sok mindent,ami történt velem.Nem is tudom egyáltalán hol kezdjem...  Talán ott hagyhattam abba,hogy a születésnapi bulimat szerveztem...Na igen.Kezdem a szombattal (ugye vasárnapra volt tervezve a buli). Szóval szombaton reggel felkeltem és begöndörítettem a hajam,mert mentem Tomihoz. Már korábban megbeszéltük,hogy szombaton náluk leszek.Jól szórakoztunk, filmet néztünk,beszélgettünk.Nem sokkal ebéd után sütit sütöttünk.Épp,hogy készen lettünk vele,amikor csörgött a telefonom.Anyu volt.Ilyenkor mindig félve veszem fel a telefont,mert úgyis tudom,hogy azt jelenti,hogy haza kell mennem.Ez most sem volt másképpen.Egyszer csak négy óra negyed öt között csörgött is a telefonom. Anyu volt az.Mást nem mondott,csak,hogy azonnal menjek haza,jön értem a Kati meg Laci,mert váratlan vendég érkezett hozzánk.Hát kicsit szomorkás voltam,de nem volt más választásom,anyu szava az anyu szava.Szóval akkor jöttem haza Laciékkal.Mint utólag kiderült Kati Lacinál volt,és Ő is ugyan úgy kapott anyutól egy telefont,hogy neki is azonnal haza kell mennie.Oké.Már úton voltunk,amikor Katival arról beszélgettünk,hogy milyen szép idő van,és hogy milyen jó lenne,ha a holnapi bulinkon is ilyen szép lenne.Vagy legalább csak ne essen.Ennyi volt a kívánságom.Hamarosan haza is értünk,ahol megláttuk Ati atya kocsiját.Hát hihetetlenül megörültünk neki.Igazából én ekkor már rengeteg biciklit láttam hátul,de annyira lefoglalt Ati atya,hogy nem is foglalkoztam velük...Szóval elindultunk befelé.Én csak mentem,mentem,automatikusan a konyha felé.És ahogy beléptem a konyhába megláttam a sok sok embert a teraszunkon.Hát nagyon durva volt.Kiléptem,és Ők meg elkezdtek gitározni nekünk.(Közben Kati is odaért).Hát nagyon durva volt...komolyan.Mindenki ott volt,akit mi a Katival meghívtunk,csak egy nappal korábban.Soha életemben nem volt még születésnapi bulim.De tényleg...Jaj,nagyon jó volt.Egész végig jól éreztem magam,és ha fél 11 körül nem szakad le az ég,akkor még javában buliztunk volna.Az utolsó vendég,vagyis nem is számít vendégnek,szóval Tomi,11kor ment el.Hihetetlenül jó volt,és nagyon nagyon élveztem.És hálás vagyok azoknak akik eljöttek,de még inkább azoknak akik megszervezték.
          Katival tényleg megünnepeltük ezt a szülinapunkat,hiszen vasárnap is folytattuk.Reggel elmentünk misére,ahol továbbra is csak köszöntöttek minket. Esztiéktől(Bérmakeresztanyáméktól) ott kaptunk ajándékot.A Breaking dawn-t kaptam meg.Hát szegényeknek rendesen a nyakába ugrottam és a templom előterében össze vissza ugrálgattam,meg nem győztem megköszönni.Megjegyzem azóta olvasom is, csak kicsit lassan haladok,mert közben ugye tanulok is,de erről majd kicsit később...
          Szóval ott tartottam,hogy megvolt a mise és onnan egy étterembe mentünk.Anyuék,Mamáék,Eszti-János,Kati-Laci,Tomi és én. Nagyon jó volt,és iszonyatosan finoman főznek. Mivel igen jól ismerem a szakácsokat ott,és mindig megkapom tőlük,ha nem megyek be,hogy már megint elhanyagoltam őket,hogy jobbnak láttam,ha most tényleg bemegyek.Talán 20 percet lehettem bent,de azt a sok hülyeséget,amit összehordottak...hát no komment!
         Az étteremben közben megtudtam,hogy Tomi a családjával megy meglátogatni a nagymamáját egy közeli faluba,és kicsit bunkón,de meghívattam maga.(Bár Tomi szerint nem volt bunkó,mindegy,én egy kicsit annak éreztem,mert nem nagyon szoktam magam sehová sem hívás nélkül menni,no mindegy,csak Tomival szerettem volna lenni...)Tehát  az étterem után először hozzám jöttünk,ahol ettünk egy kis tortát,koccintottunk,Mamáék köszöntöttek meg minket.Talán egy órát lehettünk itthon,maximum 1,5et,amikor jött értünk Gyuri bácsi,Tomi apukája.Mentünk hozzájuk,ahol Tomi az öltönytől megválva kényelmesebb ruhadarabokat választott.Utána pedig mentünk a Nagymamához.Hihetetlenül szeretem Tomi nagymamáját.Annyira aranyos kis teremtés. Míg a fiúk füvet nyírtak,addig én segítettem ahol tudtam.Törölgettem,felsöpörtem,meg amit tudtam,engedtek,adtak azt megcsináltam. Közben Kati néni,Tomi anyukája mutatott különféle fényképeket a családról.Mókás volt Tomit 2 évesen látni.Olyan kis cuki volt. Utána mikor már kész volt minden munka,sütiztünk,beszélgettünk.
         Végül is 8 óra után valamivel indultunk el haza.Tomiékhoz mentünk,ahol vacsoráztunk,bár én nem akartam,mert nem szeretek már későn enni,de nem lehetett ellentmondani,mert nem engedték. Szóval ettünk,utána pedig képeket néztük meg a 18. szülinapi bulinkról.Utána Gyuri bácsi haza vitt.
          Visszagondolva hihetetlenül jó volt ez a szülinapom.Nem hiába,emlékezetesség tették,tettem ezt a 18.at. Pont ahogy szerettem volna.Mindig azt kívántam,hogy a 18. szülinapom,az emlékezetes legyen.Hát siekrült.És örülök,hogy nem úgy tettem emlékezetessé,ahogy sokan mások,hogy totál berúgtam és akkor este még tök jó volt,másnap viszont már semmire sem emlékszem és holt kómás vagyok.Tudom,hogy ez így volt jó...
          Aztán azóta már eltelt 6 nap...sok minden történt,hiszen nem áll meg az élet -szerencsére- ha az ember 18 éves lesz.Már említettem,hogy nem igazán tudok gyors tempóban haladni a Breaking dawn-al,mert tanulgatok.Hát igen.Ne is mondjátok.Már csak 5 napom van és itt az osztályozó.Nagyon félek,de tényleg.Hétfőn megyek be a suliba és adom le a papírt,a szülői kérelmet,hogy rendezzék meg nekem az osztályozó vizsgát.Tudom,ha azt a papírt leadom,akkor onnantól kezdve nincs vissza út.rendesen be vagyok már sz*rva...No de mi lesz velem,majd 26-án...uhh...Szóval tanulgatok,csinálom az érettségi próbafeladatsorokat,és nagyban imádkozom és reménykedem,hogy meglesz...
          De ne gondold,hogy az elmúlt 6 napban csak tanultam,mert azért ez nincs így.Sokat voltam Tominál is,Ő is volt nálam. Tegnap is délben mentem,mert ebédre voltam meghívva és 3/4-ed 10kor értem haza,mert közben kimentünk a karneválra is.Jó volt,pedig én nem vagyok egy nagy karneválozó típus...
          Ma vagyunk Tomival 4 hónaposak.Nagyon durva,hogy hogy rohan az idő.Szinte még csak most jöttünk össze és neem,már 4 hónapja együtt vagyunk. Ejj de szeretem
          No szerintem most zárom soraimat,mert már így is gen hosszú lett ez a bejegyzés.Ezért fogadom meg,hogy rendszeresen blogolok,mert akkor könnyebben letudom írni a dolgokat, mint így egybe.Biztos,hogy maradt ki olyan,ami fontos,de most hirtelen nem ugrik be.
          Nem sokára remélem megint jövök.Addig is legyetek jók!
Ölelés

          Jaj már megint mibe keveredtem...
          A helyzet az,hogy egyre jobban közeledik a 18. születésnapom és vele együtt a buli is.Ez még semmi,mert nagyon várom már.De most tudtam meg,hogy van akit nem hívtam meg régi barátom ő most megtudta,hogy bulim lesz.Iszonyatosan ég a pofám,de tényleg.És nagyon hülyén érzem magam.Most meghívtam őt is,meg nem győztem bocsánatot kérni,de akkor sem az igazi már.Hát ez gáz.Fogalmam sem volt,hogy hogyan kérjek bocsánatot vagy mivel magyarázzam meg.Így egyszerűen közöltem,hogy nem tudok értelmes magyarázatot adni,hogy mért is nem hívtam meg.Pedig lehet lenne.Vagy van is?Aj nem tudom.
És most aztán meg végképp hülyén érzem magam,mert tök kedves velem a srác.Holott meg sem érdemlem.Rosszul érzem magam,de piszkosul.
          Na aztán ma megint voltam kórházban,most a változatosság kedvéért szemészeten.Nem találtak -megint- semmit.Én már nem lepődök meg.Bár az értékeim határon vannak,de még nem vészesek.Most a következő dokilátogatásom az majd valamikor egy felnőtt neurológus.Aztán közben el kell köszönnöm a gyerekdokimtól is.Ajj,olyan furcsa ez az egész nagykorúságos dolog.
Aztán vészesen közeleg a sulikezdés,és előtte az osztályozó vizsgás cucc...Oh nekem.Szeretnék már túl lenni rajta.Vagy nem is tudom.
          Mára azt hiszem ennyi.Legyetek jók!
Ölelés

Sitke 2010 :)

Napsütés,mert szeretem :)

 Nevess :)













"Most mi van?!"

"Azt hiszem értem..."

(bicsi-bocsi Hege :) )

Nem unatkoztunk...tényleg :D

"Aha,értem...vagy mégsem?"

"Lóg a lába lóga nincsen semmi dolga..."

"Lelkigyakorlat..."

Mosoly :)

Ennyi :)

Annyi minden történt az elmúlt jó néhány napban...Nem is tudom,hogy mért nem írtam le eddig,vagyis valahogy nem ment a blogolás.Szombaton és vasárnap nem sok minden történt.Csak úgy elteltek egymást után.
          Hétfőn pedig elmentünk Sitkére,lelkigyakorlatra.Egészen szerdáig ott voltunk,de hát ez valami eszméletlen jó volt.Annyira jól éreztem magam.Hihetetlen jó volt.Rengeteget szórakoztam.Hálás vagyok nagyon Hegének és Máténak,mert nélkülük nem lett volna az igazi.Iszonyatosan sokat nevettem,de tényleg. Amint tudok,hozok néhány képet.
          Aztán...jövő héten 18 éves leszek.Júúj,még kimondani is durva. Ami a bulit illeti,szerintem már nagyon a végén járok.Mindenkinek kiküldtem a részletes információkat tartalmazó levelet.A kaját is kitaláltuk anyuval,és italokat is elkezdünk vásárolgatni.Most már csak azon kell szurkolni,hogy jó idő legye,mert szeretném,ha az udvaron lehetnénk,ugyanis kicsit nagy lett a vendéglista...
          No igen.Most néztem meg a Mamma mia-t...megint Jaj de tetszik. Aztán boltba voltam még ma,egy pöppet tanulgattam,de ezt hétfőtől szeretném nagyon rendszeresíteni.Aztán mostam,teregettem,meg ilyenek.
          Most viszont be is fejezem a blogolást,mert már nincs írnom miről...majd jövök valamikor.Legyetek jók!
Puszi