Egész délután azon voltam,hogy le kéne írnom mi van bennem,de valahogy nem ment.Ehelyett inkább filmeztem,megint.Megnéztem két filmet,illetve az Alkonyatba és az Új holdba néztem bele.A két film az a Randiztam egy sztárral,és a Vadócka volt.Nem voltak rosszak,sőt tetszettek,de valahogy a filmek közben is csak kattogott az agyam.Kattogott,mert semmi nem jó.Annyira szar napom volt,hogy azt nem lehet elmondani,sőt még leírni sem.Vagyis...attól tartok,elvesztek Valakit.És ettől rettenetesen félek.Félek,mert tudom,hogy elszúrtam,és csak is magamat okolhatom érte.Annyira zseniális voltam.Mindig is tudtam magamról,hogy isteni tehetséggel áldottak meg Ott Fentről,de hogy ekkorával,azt azért mégsem gondoltam volna.Mindig csináltam hülyeséget az eddig eltelt 17 és háromnegyed évemben,de nem gondoltam volna,hogy egyszer eljutok odáig,hogy tényleg elveszíthetek valakit.Bár,vesztettem már el embereket,de Ő valahogy más...sőt nagyon is más.Rettenetesen fontos volt,az is,és tudom,hogy ha el is veszítem,utána is fontos marad nekem.Ez már így lesz...érzem.
           Próbáltam magam lefoglalni,de nem ment.Egész álló nap ezen kattogott az agyam.Egész reggel,évzárón,bizi osztás közben,ebéden,ebéd után,délután,vacsora előtt,vacsora alatt,vacsora után,sőt még most is.Elszúrtam.Ez a legegyszerűbb szó amit használhatok.Ez mindent elárul.
           Tudom,vagyis remélem,hogy olvasod ezeket a sorokat,mert legalább alkalmam van még egyszer bocsánatot kérni.Tudom,hogy hibáztam,és szégyenlem magam,de nagyon.

(Itt és most leszögezem,hogy nem vagyok hajlandó a kilétét felfedni annak akiről szó van az előző sorokban.Akinek tudnia kell,az úgy is tudja.)

Kész.Vége.Ennyi.