Mostanában megint leragadtam kicsit az írásban.Valahogy sosem jutottam el odáig,hogy na akkor mosrtblogolok.
          Lehet azért van mindez,mert nincs saját gépem...még mindig.És egy ideig biztosan nem is lesz.Tudni illik totálisan becsődölt.Egész héten szervizben volt,aztán ma beszéltem a szerelővel és mondta,hogy most már nála van,de mivel alaplap csere volt így mindent újra kell rá tenni,és az sajnos a mai napba már nem fér bele,hétfőtől meg szabin van.na üsse kavics mondtam neki,hogy semmi baj.Úgysem voltam az elmúlt három napban sokat gépnél.Talán ezért is maradt még el a blogolás.
          Hogy mivel töltöttem napjaimat,ha nem gépnél voltam??
         Hát tanultam.Nagyon sokat.De komolyan.És az a helyzet,hogy minél többet foglalkozom a némettel,annál jobban érzem,hogy nem tudok semmit.Ráadásul vasárnap már augusztus van.
          No mindegy,amióta tart a nyár azóta beszélek a németről...sőt nem is beszélek,csak panaszkodom.
          Aztán ha már így panaszkodós kedvemben vagyok...uhh emberek.Iszonyatosan hiányzik már Tomi... És még egy jó ideig nem látom...
          Na de van egy kicsit vidámabb dolog is.Megkaptam az első születésnapi ajándékot.Mama és Papa vettek nekem egy új telefont,mert a régi már nagyon kezdte beadni a derekát...Nagy váltás volt ez az új telefon.Annyit elárulok,hogy maradtam a Nokia-nál...
No de beszéljenek a képek helyettem:

Ilyenem volt:

És most ilyenem van:

          Egyszerűen nagyszerű ez a telefon.Csak ajánlani tudom.
          No most elmegyek,mert még hajat kell mosnom,aztán meg Katival és barátjával autós üldözős játékot fogunk megint játszani.  Legyetek jók!
Ölelés

Ui.:Még 5 nap és (remélhetőleg) látom Tomit