Ha a tegnapi napra azt írtam,hogy micsoda nap,akkor nem tudom a maira mit írjak... Egy nap volt,az tuti...
           Na de kezdjük inkább az elején,és ígérem mindent szépen sorjában leírok...
Tehát...
           Reggel negyed 7kor ébresztőt fújtak anyuék.Nehezen,de felkeltem.Igen jót tudtam volna még aludni,mert tegnap este 11 után feküdtem le.De valahogy mégis feltápászkodtam és a fürdőbe vettem az irányt,szokás szerint.Utána lementem reggelizni és lássatok csodát,ma nem nutellás zsemlét ettem. Helyette vaj-felvágott-paradicsom volt terítéken.És,a legviccesebb,hogy össz-vissz 20 perc volt a reggelim.Nem tudom ma mi volt/van velem. Utána felöltöztem,rendbe szedtem magam.
           Na végülis negyed nyolc után indultunk el itthonról,és kisebb megállásokkal fél 11 körül már Pesten is voltunk.Első utunk a TESCOba vezetett,ahol vettünk zsemlét,hogy azt később megegyük ebédre.Anyuval vásároltunk,apu meg addig elment valami ügyeit elintézni.Vásárlás után még volt időnk,mert apu nem végzett addigra,mire mi,így nézelődtünk ott különféle boltokban.Közben megláttam,hogy igaza van apunak,tényleg van ott egy posta,így én bementem és feladtam a Tamarának szánt levelet.Na ez egy nehéz szülés volt.Soha nem tudok én semmit megcsinálni anélkül,hogy ne égjek szénné,vagy legalább valami vicces ne történjen velem?!Jó,mondjuk,ma kivételesen nem én égtem. De hogy is volt az egész...
           Tehát bementem a postára,és beálltam egy srác mögé,akit éppen kiszolgáltak.De egy nálam pár évvel idősebb csaj odaszólt,hogy lehet oda is menni,így hát mit ad Isten,oda mentem.Mondom neki,hogy ezt szeretném feladni,és odaadtam neki a levelet.Kérdezi: elsőbbségivel?Mondtam neki,hogy nem kell köszi.Jó,akkor elkezdett magába beszélni,és míg megbeszélte magával a dolgokat elővette a nagy bélyeges könyvet.Gondolom azt találgatta,hogy milyen bélyeget kell egy Ausztriába menő levélre felragasztani...Na de éljen,sikerült neki kitalálni.Kettőt vett elő.Nagy nehezen elkezdte őket felragasztani arra a szerencsétlen levélre.Mikor sikerült felraknia az elsőt,azt hittem örömében felsikolt... Jó,valljuk be a második már sokkal könnyebben ment neki. Miután sikeresen végrehajtotta eme "nehéz" feladatokat,kibökte,hogy mennyi lesz.Oda adtam neki a pénzt.Mivel többet adtam értelem szerűen vissza kellett adnia.Elkezdte rángatni a mellette lévő fiókot,de az beszorult.Biztos nehéz napja volt a csajnak,mert elkezdett morogni,hogy ő ezt nem hiszi el.(Pedig még igen a nap elején járhatott,ugyanis ez pontosan 11:06-kor volt...itt van előttem a blokk )Végül nagy nehezen kirántotta a fiókot és kiszámolta a visszajárót.A pénz mellé a kezébe vette a blokkot is és vele együtt a levelet is.Már nyújtotta felém,mire én elég érdekes képet vághattam.Közölte a csaj,hogy ja a levelet nem is adja vissza.Na mondom anyám,te aztán értelmes vagy.És barna haja volt.Nem szőke!!!Gondoltam ezt jobb,ha leírom.
           A postás kaland után hamarosan megérkezett apu is,de előtte volt szerencsém valami török származású pasinak a hülye mosolygását,és szemöldökhúzogatását elviselni... Volt vagy 30 éves...No komment... Ebből látszik,hogy az ő vidékükön nincsenek szőkék...úgy nézett rám,mintha valami ufót látna...
           Na ezután a "remek" dolgok után útnak vettük Eszti koleszát.Ja igen,ha nem mondtam volna,azért mentünk fel ma Pestre,mert a kisasszonyt költöztettük haza. Odaérve már nagy ölelések,puszi,puszi,minden...aztán az ebédlőjükbe mentünk,ahol megcsináltuk a szendvicseket és megebédeltünk.Igen furán viselkedett.Vagyis ezt akkor még nem tudtam minek tulajdonítani...Azt hittem csak a kolesz miatt viselkedik így.Kaja után Katival mi felmentünk,körbenéztünk,milyen kipakolva a szobája.Utána lementünk és akkor én közöltem,hogy jó,akkor mi lenne,ha kezdenénk pakolni.Egy szoba irányába vezetett minket,és elkezdett mindenfélét hablatyolni valami ház,meg rendalapító,meg múmia,magam sem értettem,hogy mizu.Aztán kitárta a szoba ajtaját és egy fiú volt ott.Basszus egy SRÁC.
           Na innen már tudtam mi a szitu.És beugrott,hogy a fura viselkedés nem is fura,hanem ideges,izgalommal teli viselkedés volt.Na igen jött a nagy bemutatkozás meg minden.Jó bevallom,hogy én kimaradtam. Anyu meg apu bemutatkozott,Kata már ismerte korábbról (de persze nem úgy,mint Eszti barátja...no mindegy.) én meg nem mentem oda,ő se jött oda,szóval...kimaradt.Rendes srácnak tűnik.
           Utána végül is nehezen,de bepréseltük a nővérkém cuccát,és újabb három órás út után végre most itthon vagyok.
           Na most már azt hiszem érted,mért kezdtem úgy az egész bejegyzést,hogy "micsoda nap".
No,azt hiszem mára megint elég lesz ennyi.Ja,és biztos vagyok benne,hogy júliusban jelentkezni fogok még...egyre gyakrabban és gyakrabban.
Legyetek jók!!
Puszi