Eltelt egy újabb nap...nem tudom igazából mostanában mi van velem,de mintha nem is önmagam lennék.Úgy érzem teljesen kifordultam magamból.De komolyan.Tényleg nem tudom mi a szösz van.Mindenkivel csak összekapok.Aztán,ha valaki szeret,valahogy...kételkedés van bennem,hogy vajon tényleg így van-e.Mindenkit csak passzívnak látok,holott talán én magam vagyok az?!
          Ráadásul tiszta ideg vagyok.Szörnyű hét vár rám hétfőtől...hétfőn elvileg angol témazáró,kedden excel vizsga,szerdán kórház,pénteken meg történelem témazáró.Fogalmam sincs,hogy hogy fogok felkészülni arra a törire,pedig ennek nagyon jónak kéne lennie.
          De,hogy még rákontrázzak egyet.A fura hangulatomhoz társul egy kis,na jó eléggé nagy hányingerérzés...remek...minden egyre jobb.Nem tudom mi van velem,de ha nem szedem össze magam két napon belül,akkor beketyózom,az tuti...bár én már semmin nem lepődök meg.Komolyan.Lehet az elmúlt napok eseményei készítettek ki egy kicsit.Tényleg.Mindenkivel csak vitáztam,hisztiztem.Én tényleg nem ismerek magamra.Ráadásul régi beszélgetéseket olvasgattam és csak rosszabbul érzem magam tőle.Olyan,mintha szétszakadna a mellkasom.És annyira nehezen győztem meg magam egy dologról,erre most amit nehezen felépítettem,most összedőlt.Király vagyok.Na és akkor még én mondom,hogy bizalom egy kapcsolat alapja.Egy hülye hisztis féltékeny lánygyerek lett belőlem.
          Remek...nem tudom...úgy szívesen szembeköpném magam.Megőrültem,az tuti...Nem,tényleg nem tudom mi szállt meg...
          De azt hiszem,jobb,ha ezt itt és most befejezem,mert már egy jó ideje csak ugyan azt ecsetelgetem és nem hiszem,hogy túlzottan érdekelne,hogy mit gondolok magamról.
Legyen elég mára ennyi.
That's all.
Ölelés