Na, le lettem szólva,hogy síri a hangulat van a blogomon.Hát néha van ilyen.Azért vezetek blogot,mert ez a naplóm.Ide írom le a véleményemet,gondolataimat,érzéseimet.Félreértés ne essék,nem szemrehányásként szántam ezt a bejegyzést.Csak gondoltam,egy kicsit vidámabb vizekre evezek.Vidámabb??Nem tudom.Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni,azt hittem nagyon könnyű lesz,de valahogy nem igazán akar menni.Nem tudom mért.Túlzottan makacs vagyok?Na ne már.Tudom,hogy neked sem tetszik,de ha ez megnyugtat,nekem még inkább nem.Tényleg nem tudom mi a bajom.De ígérem azoknak akik olvassák és holnap találkozom is velük,hogy igyekszem nem ilyen lenni holnap.Akivel meg még ma este beszélek,azzal is próbálkozom.
          Tudod mit?Mindig másnak mondogatom mikor lefelé görbülne a szája,hogy mosolyogj,meg,hogy fel a fejjel. Hát tényleg fel a fejjel.Hallottad Zsóki??Fel a fejjel!(ne gondold ám,hogy bolond vagyok,de néha magamat is észhez kell térítenem,ki kell oktatnom. )
Most megint csak az van,hogy írok a nagy semmiről.Néha csak azt érzem,hogy írnom kell,mert bennem van valami.Dehogy mi,arról foggggalmam sincs.Pedig jó lenne tudni.Lehet kicsit mostanában túl sok problémát szívtam magamba.Félre ne értsd,ezzel nem arra célzok,hogy nem hallgatlak meg,mert ez nem igaz.Ezek után is szeretném,ha el mondanád,ami benned van,mert imádok segíteni az embereken.Vagy nem is az,hogy segítek,mert nem sokszor tudok,de legalább meghallgatlak.Tudom milyen jó érzés az,ha valakinek elmondhatod,hogy mi bántja piciny szívedet.Mi az,amit már régóta magadban cipelsz,és emiatt olyan a szíved,mintha egy 300 kilós zsák lenne a helyén.Szóval,ha van valami,akkor nyugodtan szólj csak  

Ölelés