Ezt a bejegyzést most tesin írom.Túl sok pofont kaptam ma.Először meg kell tudnom,hogy amit én szerettem volna tudni és kértem,hogy had nézzem meg válaszul azt kaptam,hogy majd,ha felnőttem,később,talán pár év múlva.Aha...valaki azt hiszem túl gyorsan nőtt fel a szemedben.Biztos vagyok benne,hogy a délelőtti SMS-em mikor először olvastad fogalmad sem volt,hogy miről van szó.Hogy gondolkodtál-e rajta és,hogy rájöttél-e,nem tudom.Most,ha ezt olvasod,már biztosan tudni fogod.Mindegy...tudod már nem érdekel.Minden esetre köszi szépen,jólesett.
          Igen,az ember azt hiszi egy napra egy elég is volt.De nem.Ilyenkor sorban jönnek a dolgok.Először Te,akire ugyan nem tudok haragudni,de abban a pillanatban igen is rosszul esett,és igenis morci voltam.Mindegy.Legalább mi olyanok vagyunk egymással,hogy nem tudunk hosszú távon haragudni a másikra.Na jó,nem tudom te hogy vagy vele,én így vagyok és ezt egyáltalán nem bánom.:)
Majd még egy pofon.Valaha mondtam én nektek bármire is,hogy nem érdekel?Mert,ha igen,akkor nem szóltam egy szót sem,de ha nem akkor...hülyén hangzik,de szerintem nem érdemeltem meg.Nem érdemeltem meg és most rosszul érzem magam.Lehet,hogy túl reagálom,mint -már korábban is mondtam- annyi minden mást is.Nem érdemeltem meg és ezt főleg te tudod...mindig-mindig meghallgattalak és soha nem mondtam,hogy kuss,vagy nem érdekel.Mindegy,van ilyen.Lassan már kezdek hozzá szokni.De igenis fáj.Nagyon.De ezek után is gyere,ha baj van,mert rám mindig mindenben számíthatsz.
          Ha az itt említettek közé tartozol és nem estek jól a szavaim,akkor ne haragudj,bocsánatot kérek.De nem azért,mert leírtam a véleményem.A-a.És nem is azért,mert szókimondó vagyok.Ez vagyok én.Csupán azért kérek bocsánatot,mert lehet,hogy te nem úgy látod,ahogy én, és emiatt fáj neked,hogy én most itt kiadtam a magamban lévő dolgokat. Igen.Ez most csak úgy kijött.Ezt gondolom.Ezért nyitottam ezt a blogot,hogy leírjam azt amit gondolok.
Egyenlőre ennyi...azt hiszem.