Mindig mindent elszúrok.Hány embert kell még elveszítenem ahhoz,hogy magamhoz térjek?Veled is ez az egész totál nem működik.Hiba volt ezt az egészet elkezdeni.Rossz,utálom,hogy így kell találkoznunk és ezek a visszataszító beszélgetések...vagy inkább az egész felszínes viselkedés.Szörnyű,nem tudom te hogy vagy vele.Én már semmit nem értek.
           Aztán ott van a másik dolog.Választanom kéne.Választanom kellene fontos emberek között?Ezt nem várhatjátok el tőlem,ez nem megy.Ráadásul félek...félek a választástól,mert valaki mindenképpen szomorú lenne.De nem is mondok ilyet,mert nem vagyok hajlandó választani köztetek,és nagyon remélem,hogy ti sem akarjátok ezt.Nem akartok választás elé kényszeríteni.
          Lehet,sőt tudom,hogy változtam az elmúlt időben,de nem tudok mit tenni.Nem akarok a régi én lenni.Mindegy is,nem tudom minek blogolok egyáltalán.Mindig csak a vita jön belőle.Lehet az lesz a legegyszerűbb,ha megszüntetem.Vagy legalább is titkosítom...

Ezt pedig azért tettem fel,mert nagyon szeretem.Semmi köze ehhez a bejegyzéshez,félreértés ne essék.

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a szeretet.