Jaj már megint mibe keveredtem...
          A helyzet az,hogy egyre jobban közeledik a 18. születésnapom és vele együtt a buli is.Ez még semmi,mert nagyon várom már.De most tudtam meg,hogy van akit nem hívtam meg régi barátom ő most megtudta,hogy bulim lesz.Iszonyatosan ég a pofám,de tényleg.És nagyon hülyén érzem magam.Most meghívtam őt is,meg nem győztem bocsánatot kérni,de akkor sem az igazi már.Hát ez gáz.Fogalmam sem volt,hogy hogyan kérjek bocsánatot vagy mivel magyarázzam meg.Így egyszerűen közöltem,hogy nem tudok értelmes magyarázatot adni,hogy mért is nem hívtam meg.Pedig lehet lenne.Vagy van is?Aj nem tudom.
És most aztán meg végképp hülyén érzem magam,mert tök kedves velem a srác.Holott meg sem érdemlem.Rosszul érzem magam,de piszkosul.
          Na aztán ma megint voltam kórházban,most a változatosság kedvéért szemészeten.Nem találtak -megint- semmit.Én már nem lepődök meg.Bár az értékeim határon vannak,de még nem vészesek.Most a következő dokilátogatásom az majd valamikor egy felnőtt neurológus.Aztán közben el kell köszönnöm a gyerekdokimtól is.Ajj,olyan furcsa ez az egész nagykorúságos dolog.
Aztán vészesen közeleg a sulikezdés,és előtte az osztályozó vizsgás cucc...Oh nekem.Szeretnék már túl lenni rajta.Vagy nem is tudom.
          Mára azt hiszem ennyi.Legyetek jók!
Ölelés