No századik bejegyzés után egy kicsit magamról is...
Szóval az elmúlt napokban tudom,hogy hanyagoltam egy pöppet a blogot,de valahogy mindig akadt más,ami fontosabb volt.Ott van példának okául mindjárt a tegnap.Na tegnap rendesen be voltam fosva,mert Tominak a gyerekkori barátaival találkoztam.Fogalmam sem volt,hogy mit fognak hozzám szólni,hogy jól fogom-e érezni magam,meg a szokásos ilyen dolgok.
Meg kell,hogy mondjam nagy kő esett le a szívemről mikor megpillantottam őket,és bemutatkoztunk.Csabi is,Geri is első pillanattól kezdve nagyon szimpatikusak voltak.Kittivel,Geri barátnőjével már nem így voltam.Félre értés ne essék,nem volt semmi bajom,csak azt vettem észre,hogy csajokkal nehezebben barátkozom.De nem ez volt az első alkalom ilyenre...Na végül is a gayer (nem tudom,hogy jól írtam-e...no mindegy...
) parkba mentünk,ahol a fiúk fociztak,kosaraztak,mi meg Kittivel elfoglaltuk a helyünket a pálya szélén lévő padok egyikén.Na és itt megtört a jég.Totálisan könnyedén elbeszélgettünk mindenről.Szóval Kitti is hasonlóan pozitív nyomot hagyott bennem,ahogy a másik két srác is.Örülök,hogy Tominak ilyen barátai vannak,és,hogy én is megismerhettem őket. 
Miután a fiúk kifáradtak kemény két óra folytonos mozgás után,és mi Kittivel kellően átfagytunk elindultunk haza felé.Vagyis Kitti a buszára Gerivel,én, Tomival és Gyurkával meg hozzájuk.Donát is elkísért minket a házukig,ahol elbúcsúzott tőlünk.Egy órát voltam körülbelül Tominál,aztán hazakísért.Igaz,hogy eléggé hamar hazaértünk,de utána úgy döntöttünk elmegyünk még egy kicsit sétálni...talán csak 20 perc volt össsz.vissz,de jó volt. Jó mondjuk mi az ami nem jó,ha Tomival vagyok.
Szóval igazán jó napnak mondhattam a tegnapi napot.Egyet kivéve...sajnos a németek nem jutottak be a döntőbe,amit én nagyon nagyon de tényleg nagyon sajnálok...
Szomorú voltam tegnap,és bántott,hogy beárnyékolja a napomat.Na jó azért annyira nem tudta,de elvoltam keseredve.Mindegy,ez van,remélem azért a Hollandok kiverik a spanyolokat.
No,mára befejeztem.
Legyetek jók!!
Ölelés
Szóval az elmúlt napokban tudom,hogy hanyagoltam egy pöppet a blogot,de valahogy mindig akadt más,ami fontosabb volt.Ott van példának okául mindjárt a tegnap.Na tegnap rendesen be voltam fosva,mert Tominak a gyerekkori barátaival találkoztam.Fogalmam sem volt,hogy mit fognak hozzám szólni,hogy jól fogom-e érezni magam,meg a szokásos ilyen dolgok.
Meg kell,hogy mondjam nagy kő esett le a szívemről mikor megpillantottam őket,és bemutatkoztunk.Csabi is,Geri is első pillanattól kezdve nagyon szimpatikusak voltak.Kittivel,Geri barátnőjével már nem így voltam.Félre értés ne essék,nem volt semmi bajom,csak azt vettem észre,hogy csajokkal nehezebben barátkozom.De nem ez volt az első alkalom ilyenre...Na végül is a gayer (nem tudom,hogy jól írtam-e...no mindegy...
) parkba mentünk,ahol a fiúk fociztak,kosaraztak,mi meg Kittivel elfoglaltuk a helyünket a pálya szélén lévő padok egyikén.Na és itt megtört a jég.Totálisan könnyedén elbeszélgettünk mindenről.Szóval Kitti is hasonlóan pozitív nyomot hagyott bennem,ahogy a másik két srác is.Örülök,hogy Tominak ilyen barátai vannak,és,hogy én is megismerhettem őket. Miután a fiúk kifáradtak kemény két óra folytonos mozgás után,és mi Kittivel kellően átfagytunk elindultunk haza felé.Vagyis Kitti a buszára Gerivel,én, Tomival és Gyurkával meg hozzájuk.Donát is elkísért minket a házukig,ahol elbúcsúzott tőlünk.Egy órát voltam körülbelül Tominál,aztán hazakísért.Igaz,hogy eléggé hamar hazaértünk,de utána úgy döntöttünk elmegyünk még egy kicsit sétálni...talán csak 20 perc volt össsz.vissz,de jó volt.
Jó mondjuk mi az ami nem jó,ha Tomival vagyok. Szóval igazán jó napnak mondhattam a tegnapi napot.Egyet kivéve...sajnos a németek nem jutottak be a döntőbe,amit én nagyon nagyon de tényleg nagyon sajnálok...
Szomorú voltam tegnap,és bántott,hogy beárnyékolja a napomat.Na jó azért annyira nem tudta,de elvoltam keseredve.Mindegy,ez van,remélem azért a Hollandok kiverik a spanyolokat. No,mára befejeztem.
Legyetek jók!!
Ölelés
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése