Hát az elmúlt pár napban nem írtam,tudom.Szóval most ennek a pótlása fog következni.
PÉNTEK:
Felkeltem ugyan úgy,mint bármely másik nap,csak most kivételesen nem iskolába,hanem ugye a kórházba mentem.Odaértem 8 óra előtt talán 10 perccel,de sehol nem volt még senki.Oké,gondoltam,semmi gáz,csak 8ra hívtak.Hát de amikor már 8 óra tízkor se történt még semmi,na akkor már kezdtem kicsit idegeskedni,hogy mi a szösznek hívtak ide reggel 8ra,ha nincs még itt egy lélek se.Na lehet ezt korábban kellett volna gondolnom,mert negyed 9kor jött két asszisztens ápoló csaj,akik közölték,hogy ők engem keresnek.Mondom nagyon tuti.Akkor közölték,hogy hát még kellene egy kicsit várni,mert még bekapcsolják a gépeket,meg előkészülnek a vizsgálatra,majd behívnak,addig várjak,üljek le nyugodtan.Oh,mondom köszi szépen...mintha nem ezt csináltam volna már fél órája.Na egy újabb tíz perc elteltével kinyílt a rendelő ajtaja és behívtak.Mondták,hogy vegyem le a harisnyámat meg hát a szoknyámat is,hogy ne gyűrődjön meg a vizsgálat alatt.(Na ez egy jó pont gondoltam!)Aztán közölték,hogy fel kellene hasalnom az ágyra,ők meg szépen lassan elkezdik a különböző drótokat rám tenni,hogy aztán,ha fél 9 felé ideér a doktornő,akkor elkezdhessük a vizsgálatot.Oké,gondoltam mért ne.Aztán egyszer csak előkerült az aceton és az alkohol,amivel elkezdték bedörzsölni a lábamat a derekamat,és amitől majdnem rosszul lettem:a hajamat.Oh,annyira boldog voltam...ugyanis én éppen előző nap mostam hajat.Király.De azok a fránya tappancsok sehogy sem akartak a fejemen maradni.ekkor az egyik asszisztens megszólalt,hogy annyi hajam van.A szemem az égbe emelkedett,hogy hát Úristen,arról nem volt szó,hogy kopaszon kell a vizsgálatra jönni.
Kis idő telt el,végre a fejemen maradtak azok a hülyeségek,amikor hallom,hogy az egyikük odaszól a másiknak:Te ezt hová kell rakni?Mire a másik válaszol:Hát én sem tudom.Szerintem tegyük a bokájára,nem?Na ezt már nem voltam hajlandó kommentálni,vagy talán csak annyival,hogy oké,ennél gázabb már nem lehet.Hogy én mekkorát tévedtem...Éppen elakarták kezdeni a vizsgálatot gondolván,menni fog a doki nélkül is,ő meg majd csak kiértékeli,így minden gyorsabb lesz,amikor rájöttek,hogy a gép át lett állítva angolra és ők nem értenek így hozzá.Csak kattintgattak össze vissza mindaddig,amíg sikerült lefagyasztani a vizsgálatot végző laptopot.Nyomkodtak rajta mindent,de sehogy sem sikerült dűlőre jutniuk.Már azon voltam,hogy közlöm velük,hogy az Isten áldjon meg titeket nyomjátok le a CTRL+ALT+DEL-t és minden megoldódik.De nem ők csak sopánkodtak,hogy most mi a szöszt csináljanak,teljesen meghalt a gép.Nyomkodták össze vissza,mígnem végül is kikapcsolták,majd vissza.Hát majdnem felsikoltottak örömükben amikor utána visszakapcsolva minden problémájuk megoldódott.Na végre...akkor végül megcsinálták a vizsgálatot és a doktornő is megérkezett.Közölték,hogy nem tudják most értékelni a vizsgálatot,mert óriás csúszásban vannak,de,ha kicsit később visszamegyek,addigra megírják a papírt.Jó,akkor én mondom vissza megyek a suliba,mert nem akartam lemaradni történelemből.Éppen angolra értem vissza ahol jóformán semmit nem csináltunk.Viszont megtudtam,hogy írunk röpdolgozatot történelemből.Aha.Na hát nekem sem kellett több.Összeszedtem az összes cuccomat és szépen amilyen gyorsan beértem a suliba olyan gyorsan is távoztam.Na neeem,én aztán nem voltam hajlandó dolgozatot írni,mikor egy betűt sem tanultam.Még szerencse,hogy volt igazolásom.Aztán vettem egy kávét,majd újra célba vettem a kórházat ahol találkoztam anyuval,aki közölte,hogy ő most jött a dokitól és közölte,hogy sajnos még mindig nem volt ideje megírni a papírt,de majd odaszól a másik orvosomnak akinek vinnem kellett volna aznap a leletet.Enyhén idegesek voltunk anyuval.Jó mindegy,nem sok időnk volt erre,mert 11 óra elmúlt és fél 12re a szemészeten kellett lennünk.A fél várost átrohantuk és pont félre értünk oda,de persze,hogy csak délben hívtak be.Megvizsgáltak,még a pupilláimat is kitágították,ami valljuk be igen sz*r érzés volt.De amikor belenéztem a tükörbe,akkor olyan volt,mintha fekete lenne a szemem,nem is kék.Ez az egy vicces volt benne. 
Fél 2 körül végeztünk a szemészeten,és rögtön mennem kellett volna a dokihoz,de megbeszéltük vele,hogy mi most hazajövünk,mert reggel óta nem ettünk semmit és nála még egy órát kellett volna várni,hogy bekerüljünk.Azt mondta menjünk nyugodtan,közben már beszélt a doktornővel is a délelőtti vizsgálatot illetően.Akkor futás haza ebédelni,majd vissza a dokihoz.Kiakadtam megint.Semmi konkrétat nem mondott.Meg se lepődök már ezen.Piszkosul elegem van az orvosokból.Mindegyikük mást mond,ha egyáltalán mond valamit.Már egyáltalán nem is akarom tudni,hogy mi is a bajom...persze egyáltalán,ha van valami is...Utána mire hazaértem muszáj volt nekiállni angolt,meg történelmet tanulni,mert másnap suli volt...
SZOMBAT:
Tehát,igen ez már szombat...Ma is korán kellett kelni,mert iskola volt,ugyan rövidített órákkal,de mégis suli...Második órában írtuk meg az angolt...hát azt akkora kapának éreztem,de jól is,ugyanis Katinak később megmondta fakton,hogy nem tudja,mi van velem,de egyes lett a dolgozatom.Hát ez nem volt meglepetés.Tudtam,hogy az lesz.Harmadik órám fizika volt,ahol Martin mellé ültem és egész órán dumáltunk,meg elszórakoztunk,ami azért az Ofőmnek nagyon nem tetszett.Nem tetszését ki is fejtette néhány nem túl kedves pillantással,vagy csendre intéssel.Azután matek óra volt,ahol új anyagot vettünk,de megbeszéltem a tanárnővel,hogy had írjak hétfőn javítót,ugyanis egyes lett a dolgozatom...Szerencsére belement.Az utolsó órám történelem volt,ahol hála Istennek megúsztam a felelést,így csak a jövő héten vár rám egy röpdolgozat.Nem baj,addig talán rátudom magam venni,hogy tanuljak.Muszáj lenne,de tényleg.Lett volna ugyan töri után még faktom,de elmaradt,mert nincs itthon a tanár.Nagyon jó,alig van már óránk a vizsgáig,és még sehol sem vagyunk... A délutánom már nem volt ennyire szörnyű...bár attól függ honnan nézzük.Megbeszéltük Tomival,hogy eljön délután,és segít a matekban.Oké,örültem,hogy segít,de annak még jobban,hogy átjön. 
Mondtam,hogy valamikor ebéd után bemegyünk a mamámhoz a kórházba meglátogatni,de igyekszünk és akkor írok,ha jöhet.Hát persze,hogy 3 órakor mentünk be és egészen 4ig ott is voltunk.Ekkor már kicsit nagyon pipa voltam.Nem azért mert bementünk,dehogy.Hanem azért,mert meglett beszélve,hogy rögtön ebéd után megyünk...Na mindegy is.Végül Tomi 3/4ed 5kor jött át.Beszélgettünk először,aztán vacsoráztunk,és végül nekiestünk annak a fránya mateknak.Amúgy pont tegnap volt 8 hónapja,hogy megismertük egymást,és vicces volt,mert amikor először átjött hozzám,akkor is matek miatt jött... Aztán miután végeztünk a matekkal,megnéztük a Megasztárt.Istenem,hogy mennyi balek ember van ebben az országban.Abszolút,érezhetően nincsen jó hangja,és inkább jobb lenne,ha ki se merészkedne a fürdőszoba falai közül,mert az mindenkinek jobb lenne...de nem...ő aztán nem.Fogja magát és kiáll ország világ elé,és inkább szénné égeti magát.Hát gratulálok.Sok esze van egyeseknek.Aztán miután Tomi elment anyuval az esküvőjükről kezdtünk beszélgetni,mígnem én előkerestem a menyecske ruháját,amit fel is próbáltam,és pont jó volt rám.Nagyon szép az a ruha.
Aztán befeküdtem mellé az ágyba és az esküvői albumukat néztük meg.Jó volt.Negyed 11 körül végeztünk,amikor úgy döntöttünk,ideje aludni,mert fáradtak is vagyunk,meg vasárnap-azaz ma-hosszú napunk lesz...
VASÁRNAP:
Na hátelég hosszú mese után érkeztem meg a mai naphoz.Reggel kilenckor ébresztett anyu,hogy ideje lenne felkelni,mert nem leszek készen.Egy gyors reggeli,fogmosás,mi egymás hasonló dolog,aztán nagy nehezen kitaláltam,hogy mit veszek fel.Hiába terveztem el már a hét elején,hogy mibe megyek,persze,hogy nem azt választottam. 10 órakörül indultunk el mamáékhoz.Felvittük nekik az ajándékokat,virágot,magyarul megköszöntöttük őket.Mama ma 76 éves,Papa pedig a jövő héten tölti be a 80.at.Szóval miután megvolt a gyors köszöntés,anyu megcsinálta a mama haját,addig mi a papának segítettünk a szoba átrendezésében.Vagyis őt leültettük,mert kicsit megszédült,mi meg mindent oda és úgy raktunk,ahogy mondta,kérte.Utána negyed körül elmentünk misére.Aztán pedig az étterembe mentünk,ahol megebédeltünk és én meg meglátogattam a szakácsokat.Ugyanis üzentek a pincérrel,hogy mi az,hogy már be se nézek hozzájuk.El nevetgéltünk egy kicsit a konyhán.Az étterem után mamáékhoz mentünk,ahol tortát ettünk,beszélgettünk.
Na igen azt hiszem ennyi volt ez a hétvégém.Hát ha ezt a hosszú bejegyzést sikeresen végig olvastad,akkor büszke lehetsz magadra.
Holnap jó nehéz nap vár rám.egy angol felelés és egy matek javító.Ha van egy kis időd,gondolj rám.
Szép estét!
Legyetek jók!
Ölelés,
Ui.: Ja és íme pár kép a mai napról
PÉNTEK:
Felkeltem ugyan úgy,mint bármely másik nap,csak most kivételesen nem iskolába,hanem ugye a kórházba mentem.Odaértem 8 óra előtt talán 10 perccel,de sehol nem volt még senki.Oké,gondoltam,semmi gáz,csak 8ra hívtak.Hát de amikor már 8 óra tízkor se történt még semmi,na akkor már kezdtem kicsit idegeskedni,hogy mi a szösznek hívtak ide reggel 8ra,ha nincs még itt egy lélek se.Na lehet ezt korábban kellett volna gondolnom,mert negyed 9kor jött két asszisztens ápoló csaj,akik közölték,hogy ők engem keresnek.Mondom nagyon tuti.Akkor közölték,hogy hát még kellene egy kicsit várni,mert még bekapcsolják a gépeket,meg előkészülnek a vizsgálatra,majd behívnak,addig várjak,üljek le nyugodtan.Oh,mondom köszi szépen...mintha nem ezt csináltam volna már fél órája.Na egy újabb tíz perc elteltével kinyílt a rendelő ajtaja és behívtak.Mondták,hogy vegyem le a harisnyámat meg hát a szoknyámat is,hogy ne gyűrődjön meg a vizsgálat alatt.(Na ez egy jó pont gondoltam!)Aztán közölték,hogy fel kellene hasalnom az ágyra,ők meg szépen lassan elkezdik a különböző drótokat rám tenni,hogy aztán,ha fél 9 felé ideér a doktornő,akkor elkezdhessük a vizsgálatot.Oké,gondoltam mért ne.Aztán egyszer csak előkerült az aceton és az alkohol,amivel elkezdték bedörzsölni a lábamat a derekamat,és amitől majdnem rosszul lettem:a hajamat.Oh,annyira boldog voltam...ugyanis én éppen előző nap mostam hajat.Király.De azok a fránya tappancsok sehogy sem akartak a fejemen maradni.ekkor az egyik asszisztens megszólalt,hogy annyi hajam van.A szemem az égbe emelkedett,hogy hát Úristen,arról nem volt szó,hogy kopaszon kell a vizsgálatra jönni.
Kis idő telt el,végre a fejemen maradtak azok a hülyeségek,amikor hallom,hogy az egyikük odaszól a másiknak:Te ezt hová kell rakni?Mire a másik válaszol:Hát én sem tudom.Szerintem tegyük a bokájára,nem?Na ezt már nem voltam hajlandó kommentálni,vagy talán csak annyival,hogy oké,ennél gázabb már nem lehet.Hogy én mekkorát tévedtem...Éppen elakarták kezdeni a vizsgálatot gondolván,menni fog a doki nélkül is,ő meg majd csak kiértékeli,így minden gyorsabb lesz,amikor rájöttek,hogy a gép át lett állítva angolra és ők nem értenek így hozzá.Csak kattintgattak össze vissza mindaddig,amíg sikerült lefagyasztani a vizsgálatot végző laptopot.Nyomkodtak rajta mindent,de sehogy sem sikerült dűlőre jutniuk.Már azon voltam,hogy közlöm velük,hogy az Isten áldjon meg titeket nyomjátok le a CTRL+ALT+DEL-t és minden megoldódik.De nem ők csak sopánkodtak,hogy most mi a szöszt csináljanak,teljesen meghalt a gép.Nyomkodták össze vissza,mígnem végül is kikapcsolták,majd vissza.Hát majdnem felsikoltottak örömükben amikor utána visszakapcsolva minden problémájuk megoldódott.Na végre...akkor végül megcsinálták a vizsgálatot és a doktornő is megérkezett.Közölték,hogy nem tudják most értékelni a vizsgálatot,mert óriás csúszásban vannak,de,ha kicsit később visszamegyek,addigra megírják a papírt.Jó,akkor én mondom vissza megyek a suliba,mert nem akartam lemaradni történelemből.Éppen angolra értem vissza ahol jóformán semmit nem csináltunk.Viszont megtudtam,hogy írunk röpdolgozatot történelemből.Aha.Na hát nekem sem kellett több.Összeszedtem az összes cuccomat és szépen amilyen gyorsan beértem a suliba olyan gyorsan is távoztam.Na neeem,én aztán nem voltam hajlandó dolgozatot írni,mikor egy betűt sem tanultam.Még szerencse,hogy volt igazolásom.Aztán vettem egy kávét,majd újra célba vettem a kórházat ahol találkoztam anyuval,aki közölte,hogy ő most jött a dokitól és közölte,hogy sajnos még mindig nem volt ideje megírni a papírt,de majd odaszól a másik orvosomnak akinek vinnem kellett volna aznap a leletet.Enyhén idegesek voltunk anyuval.Jó mindegy,nem sok időnk volt erre,mert 11 óra elmúlt és fél 12re a szemészeten kellett lennünk.A fél várost átrohantuk és pont félre értünk oda,de persze,hogy csak délben hívtak be.Megvizsgáltak,még a pupilláimat is kitágították,ami valljuk be igen sz*r érzés volt.De amikor belenéztem a tükörbe,akkor olyan volt,mintha fekete lenne a szemem,nem is kék.Ez az egy vicces volt benne. Fél 2 körül végeztünk a szemészeten,és rögtön mennem kellett volna a dokihoz,de megbeszéltük vele,hogy mi most hazajövünk,mert reggel óta nem ettünk semmit és nála még egy órát kellett volna várni,hogy bekerüljünk.Azt mondta menjünk nyugodtan,közben már beszélt a doktornővel is a délelőtti vizsgálatot illetően.Akkor futás haza ebédelni,majd vissza a dokihoz.Kiakadtam megint.Semmi konkrétat nem mondott.Meg se lepődök már ezen.Piszkosul elegem van az orvosokból.Mindegyikük mást mond,ha egyáltalán mond valamit.Már egyáltalán nem is akarom tudni,hogy mi is a bajom...persze egyáltalán,ha van valami is...Utána mire hazaértem muszáj volt nekiállni angolt,meg történelmet tanulni,mert másnap suli volt...SZOMBAT:
Tehát,igen ez már szombat...Ma is korán kellett kelni,mert iskola volt,ugyan rövidített órákkal,de mégis suli...Második órában írtuk meg az angolt...hát azt akkora kapának éreztem,de jól is,ugyanis Katinak később megmondta fakton,hogy nem tudja,mi van velem,de egyes lett a dolgozatom.Hát ez nem volt meglepetés.Tudtam,hogy az lesz.Harmadik órám fizika volt,ahol Martin mellé ültem és egész órán dumáltunk,meg elszórakoztunk,ami azért az Ofőmnek nagyon nem tetszett.Nem tetszését ki is fejtette néhány nem túl kedves pillantással,vagy csendre intéssel.Azután matek óra volt,ahol új anyagot vettünk,de megbeszéltem a tanárnővel,hogy had írjak hétfőn javítót,ugyanis egyes lett a dolgozatom...Szerencsére belement.Az utolsó órám történelem volt,ahol hála Istennek megúsztam a felelést,így csak a jövő héten vár rám egy röpdolgozat.Nem baj,addig talán rátudom magam venni,hogy tanuljak.Muszáj lenne,de tényleg.Lett volna ugyan töri után még faktom,de elmaradt,mert nincs itthon a tanár.Nagyon jó,alig van már óránk a vizsgáig,és még sehol sem vagyunk...
A délutánom már nem volt ennyire szörnyű...bár attól függ honnan nézzük.Megbeszéltük Tomival,hogy eljön délután,és segít a matekban.Oké,örültem,hogy segít,de annak még jobban,hogy átjön. Mondtam,hogy valamikor ebéd után bemegyünk a mamámhoz a kórházba meglátogatni,de igyekszünk és akkor írok,ha jöhet.Hát persze,hogy 3 órakor mentünk be és egészen 4ig ott is voltunk.Ekkor már kicsit nagyon pipa voltam.Nem azért mert bementünk,dehogy.Hanem azért,mert meglett beszélve,hogy rögtön ebéd után megyünk...Na mindegy is.Végül Tomi 3/4ed 5kor jött át.Beszélgettünk először,aztán vacsoráztunk,és végül nekiestünk annak a fránya mateknak.Amúgy pont tegnap volt 8 hónapja,hogy megismertük egymást,és vicces volt,mert amikor először átjött hozzám,akkor is matek miatt jött... Aztán miután végeztünk a matekkal,megnéztük a Megasztárt.Istenem,hogy mennyi balek ember van ebben az országban.Abszolút,érezhetően nincsen jó hangja,és inkább jobb lenne,ha ki se merészkedne a fürdőszoba falai közül,mert az mindenkinek jobb lenne...de nem...ő aztán nem.Fogja magát és kiáll ország világ elé,és inkább szénné égeti magát.Hát gratulálok.Sok esze van egyeseknek.Aztán miután Tomi elment anyuval az esküvőjükről kezdtünk beszélgetni,mígnem én előkerestem a menyecske ruháját,amit fel is próbáltam,és pont jó volt rám.Nagyon szép az a ruha. Aztán befeküdtem mellé az ágyba és az esküvői albumukat néztük meg.Jó volt.Negyed 11 körül végeztünk,amikor úgy döntöttünk,ideje aludni,mert fáradtak is vagyunk,meg vasárnap-azaz ma-hosszú napunk lesz...VASÁRNAP:
Na hátelég hosszú mese után érkeztem meg a mai naphoz.Reggel kilenckor ébresztett anyu,hogy ideje lenne felkelni,mert nem leszek készen.Egy gyors reggeli,fogmosás,mi egymás hasonló dolog,aztán nagy nehezen kitaláltam,hogy mit veszek fel.Hiába terveztem el már a hét elején,hogy mibe megyek,persze,hogy nem azt választottam.
10 órakörül indultunk el mamáékhoz.Felvittük nekik az ajándékokat,virágot,magyarul megköszöntöttük őket.Mama ma 76 éves,Papa pedig a jövő héten tölti be a 80.at.Szóval miután megvolt a gyors köszöntés,anyu megcsinálta a mama haját,addig mi a papának segítettünk a szoba átrendezésében.Vagyis őt leültettük,mert kicsit megszédült,mi meg mindent oda és úgy raktunk,ahogy mondta,kérte.Utána negyed körül elmentünk misére.Aztán pedig az étterembe mentünk,ahol megebédeltünk és én meg meglátogattam a szakácsokat.Ugyanis üzentek a pincérrel,hogy mi az,hogy már be se nézek hozzájuk.El nevetgéltünk egy kicsit a konyhán.Az étterem után mamáékhoz mentünk,ahol tortát ettünk,beszélgettünk.Na igen azt hiszem ennyi volt ez a hétvégém.Hát ha ezt a hosszú bejegyzést sikeresen végig olvastad,akkor büszke lehetsz magadra.
Holnap jó nehéz nap vár rám.egy angol felelés és egy matek javító.Ha van egy kis időd,gondolj rám.
Szép estét!
Legyetek jók!
Ölelés,
Ui.: Ja és íme pár kép a mai napról
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése