Az ember megbízik valakiben,és azt hiszi a bizalom kölcsönös.Ezek szerint mégsem.Nem lehet bennem megbízni vagy mi a sz*r van?Kicsit felhúztam magam,mert nem hiszem el,hogy nem lehet elmondani.Pláne,ha még közöm is van -jó igaz,csak egy picit,de akkor is közöm van- a dologhoz.Na mindegy,lehet megint rosszul látom a helyzetet,mint oly sokszor máskor.

"Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük"
(Oz. 14,2-10)

Már pénteken akartam írni erről a mondatról.Reggel voltam püspöki misén,és ott volt az olvasmány.Püspök atya is erről prédikált,és rettenetesen megtetszett amit mondott.Az embert mindig érik csalódások.Hol szerelmi téren,hol barátunkban csalódunk,vagy pont saját magunkban.Mindig van,akitől kaphatunk egy pofont,de mindig van,aki felsegít minket,borogatást tesz az arcunkra.Bármennyire is nagy a csalódás,amit a másik ad,talpra kell állnunk.Hiába érezzük azt,hogy ebből már nem lehet.De igen is lehet.Nyitott szemmel kell járnunk,észrevenni,hogy ki az,aki segíteni tud,és segít is.Ami pedig azt illeti,aki a csalódást okozta.Szeretni kell.Szeretni,bármennyire is nehéz.És,ha elég nagy az illető szíve,akkor észreveszi,hogy tévedett.Nem biztos,hogy minden a régi lesz,sőt elég kevés rá az esély,de legalább megoldódott.Utána pedig már könnyebb a talpra állás.Ne szégyellj segítséget kérni.Soha.Ez nem égő,de pláne nem ciki.Segítséget minden ember kér az életében.Csak az embert válogasd meg.Mármint azt nézd meg jól,hogy kitől kérsz segítséget,mert az nem mindegy.Ha valaki olyan olvassa ezt a bejegyzést,akit ismerek,és bajban van,valami bántja,nyomja pici lelkét,szívét,az nyugodtan szóljon,mert szívesen meghallgatom,és ha tudok segítek is.Szeretném,ha boldog lennél.Szóval ne habozz azzal,hogy segítséget kérj.
Én mindig itt vagyok.